| Ez még csak próbálkozás. Valamit be kellene ide másolni, de mit?!
BABOS SÁNDORNÉRA EMLÉKEZÜNK
„Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet...!”
(Máté evangéliuma 28,19)
Néhány hete egy szomorú hír érkezett hozzánk Alhambrából (Kalifornia, USA):
„2006. június 4-én, 105 éves korában meghalt Babos Máriskó néni, református lelkésznő, misszionárius.
Máriskó néni a férjével, Sándor bácsival Erdélyből indult el a külhoni [kínai] szolgálatra.
Előbb ifjúsági munkásokként, majd misszionáriusokként szolgáltak.
A háború után az Egyesült Államokban telepedtek le. Gyülekezeteket alapítottak a keleti parton.
Kiváltságunk lett ezeket a kiváló embereket, hivő lelkipásztorokat megismerni,
hiszen idős napjaikat Kaliforniában töltve gyakran szolgáltak a gyülekezetünkben is.
Az ontáriói református egyháznál hálaadó istentiszteleten emlékezünk meg Babos Máriskóról,
június 20-án, kedden du. 4 órakor.”
Nt. Babos Sándorné Lőrincz Mária a magyar református lelkipásztori kar legidősebb tagja volt.
Eltávozása is jelképes: Pünkösd hajnalán vette magához az Úr. A földi gyertya lángja –
amelyet jelképesen 1937-ben, a misszióra való kibocsátásakor gyújtottak meg –
kialudt, hogy most már az örökkévalóságban világítson.
Máriskó néni volt az első felszentelt női lelkipásztor az Erdélyi Református Egyházkerületben.
Annak ellenére, hogy édesapja is lelkipásztor volt, őt, mint női lelkészt, abban az időben
nehezen fogadták be kollégái. Éveken keresztül az egyházkerület nőszövetségének utazótitkára volt.
Ilyen minősítésben találkozott Babos Sándorral is, aki akkor jött vissza először mandzsúriai missziói útjáról,
hogy beszámoljon munkájáról, szolgálatáról. Lőrincz Mária lelkesen figyelte a beszámolókat,
mintha csak tudta volna, hogy égő gyertyaként hamarosan neki is be kell kapcsolódnia ebbe a szolgálatba.
1937-ben házasodtak össze.
Egyik életrajzírója így emlékezik erről: „Elhívatása, előkészítése, majd Makkai Sándor püspök által
a kibocsátása nagyban hasonlít a Babos Sándor misszióba való kibocsátásához. Így hát, amikor már
együtt visszatértek Mandzsúriába, ők nemcsak férj és feleség voltak, hanem egy missziói pár,
munkatársak Isten szőlőskertjében, akik a missziói parancs értelmében, annak végrehajtásán munkálkodtak.
Tudjuk, hogy el is végezték küldetésüket hűséggel, hatalmas kitartással és gyümölcsöző eredménnyel.”
Tizennégy esztendőt töltöttek el Mandzsúriában, sajnos, a háború megakadályozta missziói szolgálatuknak
a továbbfolytatását – el kellett hagyniuk az országot. Erdélybe nem tudtak visszamenni,
így egy nemzetközi misszió segítségével az Egyesült Államokba kerültek. Itt először a keleti parton,
utazó missziói-nevelői munkában, majd az ugyanitt működő magyar református gyülekezetekben
szolgáltak tovább.
Nyugdíjba vonulásuk után a gyermekek mellett szerettek volna lenni, így költöztek Kaliforniába.
A szolgálat itt is folytatódott mindkettőjük számára. Több gyülekezetet körbejárva, helyettesítések,
előadások alkalmain tettek bizonyságot a missziói parancs életüket és mások életét is megváltoztató
csodálatos erejéről.
Férje 1996-ban elhunyt, Máriskó néni azonban tovább folytatta a szolgálatot:
még 100 éves korában is vállalt helyettesítést és hirdette a szeretet evangéliumát.
Földi életútjuk véget ért, munkájuk, áldozatvállalásuk azonban – hisszük – nem volt hiábavaló.
Emlékezetük legyen áldott!
Margit István
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
